„Kéregettem, amiből csak tudtam, egy kis pénzt csináltam, csakhogy droghoz, alkoholhoz és cigihez jussak. Így éltem kint az utcán hat hónapig. Keddi nap volt, soha nem fogom elfelejteni, amíg csak élek – találkoztam apummal. Az autóban ült, rám nézett, és intett, hogy menjek haza. Beszálltam hozzá, és hazavitt. A fürdőszobában állva elkezdtem sírni, annyira ki voltam készülve lelkileg, idegileg, hogy az elmondhatatlan. Feltett egy kérdést, választhatok, mit szeretnék: elmegyek elvonóra, vagy visszavisz oda, ahol felvett? Habozás nélkül azt válaszoltam, hogy elmegyek elvonóra, csak az utcára ne kelljen visszamennem 24 évesen…
… Hogy most mi van velem? Röviden, annyi, hogy már több mint 10 éve tiszta vagyok, és azóta nem is cigizek. Vannak olyan napok, amikor megkívánom a sört, de erőt veszek magamon, és leküzdöm, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová tartok. Oda pedig nem kívánkozom ismét visszakerülni, ahonnan jöttem. Rám talált a szerelem is, így ma házas emberként élek. Vajon mitől is lehetne még boldogabb az életem, ha nem attól, hogy megszületett a kisfiunk, akit nagyon szeretünk. Azóta más ember lettem, és máshogy látom a világot. Sokan vannak, akik a mai napig nem hiszik el, hogy honnan jöttem, ki voltam, és most ki vagyok. Bízom benne, hogy még sok hozzám hasonló emberrel fogok találkozni a jövőben, akik elmondhatják magukról, hogy nekik sikerült.”
Tomi, 2008 óta tiszta
„Drogozni azt jelenti, hogy becsapod magadat. Középiskolás voltam, amikor elkezdtem hazudni magamnak. Miért volt erre szükségem? Talán, hogy az önbizalmamat erősítsem, vagy mert rosszul választottam meg a barátaimat, esetleg az egómmal vívott harc megoldására. A drogfüggőség döntés a halál mellett. Amikor drogozni kezdtem, ezt egyáltalán nem tudatosítottam. Ahogy azt sem, hogy drogfüggővé válhatok. Azzal biztattam magam, hogy bármikor le tudok állni. Ezt mondogattam akkor is, amikor már rég a drog rabságában éltem. Uralkodott rajtam, legyőzött, a napjaim szétfolytak. Teljesen beszűkültem. Észre sem vettem, hogy közben teljesen tönkreteszem magam…
... Ami leginkább hiányzott belőlem abban az időben, az az alázat. Az alázatot tanulni, gyakorolni kell, és megnyitja a bezárt kamrákat. Ezekben a kamrákban van elrejtve a bölcsesség, a szeretet, a szépség, a kitartás, a reménység... értékek, amelyek szükségesek az élethez. Most örülök igazán, hogy rászántam magam a kezelésre. Ebben a döntésemben az is segített, hogy a kórházban sok visszaeső embert láttam, akik a kezelést alábecsülték, vagy nem fejezték be. Ma már tudom, hogy a reszocializáció szükséges; ez kellene, hogy legyen az első állomás a tiszta Élet felé."
Robo, 2005 óta tiszta
„A gondjaimat továbbra is az itallal próbáltam megoldani: munka után kocsmáztam és csavarogtam. Ha baj volt, akkor mindig a feleségem vagy a szüleim húztak ki belőle, és közben azt hittem, hogy ez így jól van. Tipikus alkoholista módosult tudatállapot az, amikor az ember azt hiszi, hogy amit csinál, az az o magánügye, de a következményeit már nem tudja kezelni, a problémamegoldást már másokra hárítja. A családom nagyon sokat tűrt, de lassan mindenkinél betelt a pohár...
... A terápiás csoport sokat adott nekem. Figyelmeztettek, hogy megismerni az igazságot egy dolog, élni és cselekedni a megismert igazság szerint a másik. Önismeretet tanultam és gyakoroltam. Szétszedtem magam, mint egy rossz biciklit, és újra összeraktam az alkatrészeket egyenként megjavítva. Megtanultam önmagamat figyelni és értékelni a hiten keresztül. Rájöttem, hogy semmi sem történik véletlenül az életben. Minden nehézség valahol a mi javunkat szolgálja, megerősít bennünket és arra van, hogy tanuljunk belőle. „Úgy érzem, hogy megtaláltam a biztonságot, amit már nagyon régen elveszítettem, talán gyerekkoromban. Ma már tisztában vagyok az értékeimmel és a saját határaimmal. A Jézus Krisztusba vetett hitem megmutatta, hogy létezik csoda, és előttünk van az újjászületés lehetősége."
Zsolt, 2000 óta tiszta
„Semmit sem vettem komolyan, mert fiatal voltam és erős, úgy éreztem, felülmúlhatatlan vagyok. De sajnos az alkohol fölöttem is győzedelmeskedett. Két vállra fektetett százszor, ezerszer - majdnem a halálba sodort. A patológián annyi mindent láttam az asztalomon! Alkoholizmusból eredő halálokokat - de nem riadtam meg. Csak akkor, amikor a tönkrement máj és gyomor fölött álltam az asztalnál...
... Az imádságok és az istentiszteletek segítettek áthidalni a nehezebb pillanatokat. Olyan érzést ismertem meg, ami megörvendeztetett napról napra. Már tudom, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit hiányzott nekem - nélküle az ember elveszett, tehetetlen. Teljesen másképpen viszonyulok az élethez. Nagyon komolyan veszem az életem. Sok szép dolgot kaptam az élettől és Istentől az alatt a 19 év alatt, amióta tiszta vagyok. Megtaláltam utamat az életben, és elégedett vagyok vele. Van társam, aki mellettem áll, újra zenekarban játszom, a világ több helyére eljutottunk, és ez boldoggá tesz. Élni úgy érdemes, ha észrevesszük a körülöttünk levő világot. Ha tudjuk, hogy várnak ránk, hogy szeretnek minket, és mi is szerethetünk valakit. Ezeket az érzéseket nem veszi észre az ember, ha naponta a kocsmában ül, már azt sem tudja, hogy mennyi az idő, csak vár, hogy valaki öntsön neki.”
Szilárd, 1999 óta tiszta
Kliensek vallomásai - könyv formájában kiadva